Langyos sör hab nélkül

• Blog oldal
• Archívum
• 

Kreatív csempedarabolás, művészeknek

Ültem a Costában, és már a sorban állásnál fura volt, hogy a hely tele volt magyarokkal - de legalábbis olyan volt az arány, mint az Andrássy úti kávézóban. Sports Directből öltözködő melósok beszélgettek magyarul az asztaloknál, előttem a sorban, a bejárat előtt bagózva. Mire elásítoztam a tejeskávémat az egyetlen szabad asztalhoz a helyen, az is tiszta lett, hogy miért. Egy hátsó asztalnál ott ücsörgött egy szálkás öltönyös figura meg egy kiskosztümös, középkorú nő, előttük egy kis cetli az asztalon: "Burkoló".

Interjúztattak.

A szomszéd asztalnál találtam egy talaplatnyi helyet, és amire belezúgott a cukor a kávémba, komolyan küzdenem kellett a mosolygás ellen, amint a pénteki melótól még meszes-festékes-malteros körmű majsztereknek sorban ilyesmi kérdéseket tettek fel.

"Mondd el három jó és három rossz tulajdonságodat!"

"Hogy vizualizálod magad öt év múlva?"

"Mit tartasz pozitívnak és negatívnak a mostani munkádban?"

Eléggé hamar nyilvánvaló lett, hogy az asztal egyik oldalán egyáltalán nem értenek a burkoláshoz, a majszterjelöltek pedig köpni-nyelni nem tudtak a legrosszabb HR-interjús kérdések özönében. Néha azért próbálták lehozni a földre a dolgot, változó sikerrel.

- És mit csinálsz, ha egyik reggel kimész az ügyfélhez (!), és nincs nálad a... hmm... mondjuk, a csempevágó. Mit csinálsz? Hogy oldod meg a helyzetet?

- Hát, a vágó az mindig a kocsiban van, azt ki se vesszük meló után, me' fontos. Anélkül nem tudunk dolgozni. Vagy otthagyjuk a megrendelőnél, ha másnap is megyünk és nem lopja el.

- Jó, de tegyük fel, hogy most kimész és nincs nálad. Mit csinálsz?

- Elküldöm érte a Janit, mert vágó nélkül nem tudunk dolgozni.

- Tegyük fel, hogy egyedül vagy.

- Egyedül nem megyek ki melóra, ketten dolgozunk tizenöt éve a Janival.

- Jó, tegyük fel, hogy nincs nálad a vágó, és el se tud menni érte a Jani, mert mondjuk nincs veled. Mit tennél ilyen helyzetben?

A majszter kezdte megérteni, hogy mire akarnak kilyukadni.

- Tehát kimegyek munkára szerszámok és a segédem nélkül? Ez most komolyan kérdezik?

Szünet.

- Igazából azt szeretnénk felmérni, hogy mennyire vagy találékony. Mondjuk, hogy nincs nálad csempevágó és csempézni kell. Hogy lássuk, hogy oldod meg a problémákat. - szólt közbe a nő.

- Vágó nélkül nem tudunk csempét darabolni, darabolt csempe nélkül nem burkolunk. Ilyen egyszerű.

- Jó, de tegyük fel, hogy ez most élet-halál kérdése, hogy befejezd a munkát.

A majszterben érthető módon kezdett felmenni a pumpa.

- Vágó nélkül nem tudunk csempét meg járólapot darabolni, legfeljebb a megrendelővel együtt tudunk kint bagózni az erkélyen, ha ez van. De még egyszer: egyedül nem megyek munkára, se szerszámok nélkül. Ilyen nem fordul elő.

- Jó, de például hogy darabolsz csempét, ha nincs nálad a megfelelő szerszám? Biztosan van más mód is...

- Csempe darabolása csempevágó nélkül.

- Igen.

A majszternél itt szakadt el a cérna.

- Nézzék, a csempe darabolására megvan a célszerszám, a csempevágó. A nevében is benne van, hogy csempe darabolására van, más nem nagyon jó csempevágásra. A csavarbehajtóval csavart hajtunk be, a fúróval fúrunk, a csempevágóval meg csempét darabolunk. A szerszámokat egy konkrét feladatra találták ki, másra nem jók, másra ott van a másik szerszám. Meg lehet próbálni a széjjeláztatott csempét fűrészelni meg törögetni, de lepattog a zománc és ronda csipkés lesz a széle. Mondom, megvan rá a célszerszám, és ez a csempevágó. Ha nincs, akkor nem vágunk csempét, mert csak pazaroljuk az anyagot, a megrendelő meg ennek nem örül. De most nem értem, hogy mi értelme van ennek az egésznek, hogy azt akarják tudni, hogy darabolok a vágó nélkül. Itt van nálam pár fénykép az eddigi munkáimról, azokat meg tudom mutatni, ha érdekli magukat.

Itt megköszönték a kollégának az idejét és a részvételt, és jött a következő, akin pont ugyanezt a kérdéssort nyomták végig. Komolyan kíváncsi vagyok arra, hogy felveszik-e az első próbálkozót, aki mondjuk csípőfogóval vagy fúrószárral akar csempét darabolni.